Érzékszervünk: A máj

Májunk egy különleges szervünk, érzékszervünk is egyben. Azon felül, hogy működése közben az oxigéndús vér átaramlása közben széndioxiddal dús vér áramlik ki belőle, még egy éren keresztül, a többi szerv számára elhasznált CO2-ben dús vérrel is folyamatosan telítődik. A májunk érzékeli, ami a testünkben történik, a táplálékokat, ami a testünkbe kerül hasznosnak, vagy károsnak tartja. Epét bocsát ki, ha a táplálékot károsnak tartja. Érzékeli az epés megjegyzéseket, mondhatnánk így is. Fontos, hogy sokáig egészséges tudjon maradni, és fontos, hogy egészséges szokásokat tapasztaljon, főként gyermekkorban. Mivel a lágy belső szerveink időről időre, sejtről sejtre megújulnak, kicserélődnek, fontos, hogy azok az erők, amelyekkel működtetjük őket mindig rendelkezésünkre álljanak, csecsemőkorunktól idős korinkig. A szerveink sokáig kibírják a károsító hatásokat, viszont a megújulásukhoz szükséges erőt az első tapasztalásokból merítik. Minél keveseb károsító erő éri májunkat születésünktől kezdve, annál pontosabban érzékeli, mint belső érzékszervünk, hogy mi az ami hasznos és mi az ami káros a testünknek. Tovább lesz képes megújítani önmagát és később kezd csak megkeményedni, ami egyébként az időskor előrehaladtával kell csak bekövetkezzen. ha valamelyik szervünk tönkremegy, mert túl sokat használtuk, akkor abban a szellemünk sem tud tevékeny lenni, nem lesz képes áthatni a szellemivel. A lágy szerveink nem véletlenül nevezzük így őket, lágyan kell tartanunk őket, ekkor tudnak egészségesen működni, ekkor képes az életenergia áramolni bennük. A májunk egészségesállapotában megvéd minket a káros anyagoktól, minél jobban elhasználódik, annál kevésbé képes érzékelni a tápanyagok minőségét. Ha nem gátolják meg a kárros anyagok átjutását a vérbe, nyirokrendszerbe, akkor ezek a testet elárasztva betegségeket okoznak. Ha az új anyagokat nem képes a test felismerni, beépítni, akkor az emberben lévő szellemie rő sem képes együttműködni a testtel.
A testtel együttműködő szellemi erők működtetik a testet. Attól függően, hogy milyen munkát követelek meg tőle, aszerint fog eghyüttműködni a testemmel. A túlzott szellemi hajsza, megkeményedésre sarkallja a szerveket, szervezetet, ha az agyunkat túlzott munkának vetjük alá, a többi szervtől vonunk el erőt ehhez. A vesénk az amikor ilyenkor megsínyli. A szellemi túlterhelés, vagy helytelen szokások, nevelés éppúgy beteggé tehet, mit a testen belüli folyamatok.

EGÉSZ-SÉG: Az emberi test

A táplálkozás és a légzés folyamata szorosan egymáshoz kapcsolódó folyamatok. végikkövetve a táplálék útját az emberi szervezetben, egészen nagyszerű összefüggésekre jöhetünk rá.
 A tápanyagok bekerülve emésztőszerveinkbe, a maguk élettelen minőségükben, illteve az emésztő nedvek által élettelen formában ,a nyirokmirigyek , a nyirokérrendszerben ismét élővé teszik és így jutnak a vérbe, ott érintkezésbe kerülnek a levegő O2-jével. Légzés közben a vérünk frissül, az általunk külsőleg és belsőleg oldásba vitt anyagok által.
A tüdőnk, a mellkasunk ad szállást ezeknek a folyamatoknak, valamint az érzelmeink kialakaulásának is jelentős részese.
Amikor megszületünk, sok minden kiformálatlan még bennünk, az érzékelés által formálódunk, ahogyan együttműködünk a külvilággal, amilyen tevékenységet, mozgást végzünk a külvilág hatására, úgy formálódik az agyunk is, az agyunk mozgásunk által meghatározott, megfelelő területére érkező dúsabb véráramlás, vérlökődés következtében.
Testünket erek, idegek, vérrendszer, nyirokrendszer és idegpályák hálózzák be. Ezek szállítórendszerek is egyben, összefüggenek a táplálkozással, tápanyagáramlással, hasznosulással.
A testünkben lévő idegpályák elhelyezkedése leképeződik az agyunkban is, egy kereszteződés révén a végtagjaink, páros szerveink, az agyunk belsejében a szervnek , testrésznek megfelelő helyen a testben való elhelyezkedés szerinti ellentétes oldalon található.
Amikor a testünket tápláljuk, akkor az agyunk is táplálkozik. Ha a testi folyamatok az életre törekednek, akkor táplálják az agyi folyamatokat.
A fejlődéshez, kifejlődéshez, növekedéshez és magához az élethez is táplálékra van szükségünk.

Leegyszerűsítve:  csontrendszerünknek ásványi anyagokra, a lágy szerveinknek fehérjékre, ahhoz, hogy formánk legyen cukorra, életáramlásunk működéséhez, mozgáshoz(kizárólag a fizikai síkot érintve) vízre(növekedés) és levegőre(érzés), csontjaink olajozott működéséhez, testünk hőmegtartó képességéhez, kitöltésre, rugalmasságunkhoz zsírra.

Testünket azért kell karban tartsuk, hogy könnyedén tudjunk mozogni, agyunk, szellemünk karbantartása a mozgás által történik. A tevékenységeink által hatunk idegrendszerünkre, agyunk vérellátottságára, véráramoltatására(jobb agyfélteke: homloklebeny), amely visszahat testünkre, testünk irányítására. Ha csupán agyunkra hatnánk mindenféle mozgás nélkül nem történne fejlődés, elbutulnánk és testünk irányítására sem lennénk képesek. Mivel az agy külső befolyások hatására, a megfigyelés és érzékelés hatására formálódik, ezért a külvilágnak nagy szerepe van!
Mi az a külvilág?
Egy csecsemő számára az adott szülői környezet, a szüleinek az adott család, az a dott társadalmi kulturális környezet. A társadalomnak az adott tájegység, ahol elhelyezkedik, együttműködése és a társadalmon belüli ellentétek függenek, adódnak abból a tájegységből, ahol van, annak földrajzi viszonyainak különbözőségeiből, vagy egységességéből. Nem mindegy, hogy valaki hegyvidékre született, vagy síkvidékre. Magának a természeti képződménynek a keletkezési volta is meghatározott. A Földre egykor ható, a világegyetem erői, egyes helyeken a hegyek keletkezéséért felelősek. Az univerzum egyes irányaiból erősebb erők hatnak a Földre, itt keletkeztek a hegyek, egyes irányokból gyengébbek ezek a Földre ható erők, ezeken a helyeken laposabb maradt a táj.

A világegyetem egyes erőinek irányát megmutatják, nekünk az állatövi jegyek csillagképei, amelyek a Föld és ezen erők között helyezkednek el.
Érdekes az összefüggés, helyesebben az eltérés, amelyet a Föld különböző tájegységei és a nyelvek mutatnak. Vannak olyan vidékek, ahol kevés mássalhangzót használnak, vannak olyan vidékek, ahol egészen összetorlódnak a mássalhangzók. A sok mássalhangzóval beszélők figyelme inkább a külvilágra irányul, a beszédszerveinek mozgását használja a beszédhez, a magánhanzókat jobban formálók, a saját belsejükből származó benső tartalmakra figyelnek inkább. Ha valaki laposabb tájra születik beszéde magánhangzókban gazdagabb lesz, a magas hegyek tájeegységére születők mássalhangzókben gazdagabb nyelvet beszélnek.

Ha kitekintünk a fölöttünk lévő világegyetemre, akkor a csillagképek mutatói lesznek annak, ami a világegyetemből ránk hat és a földarabra, amin élünk. Ez a mi külvilágunk, amely hatással van szellemünk, agyunk formálódására.. Azokra az erőkre is, amely a lábunk alatt lévő Földet formálja és abból számunkra táplálékot teremt. fontos, hogy figyeljünk, arra is, hogy mi az a minőség, amely számunkra terem, amely pont ott, ahol élünk, szívesen él, terem, mert azt a jó nekünk fogyasztani.
Ami a levegőben történik, a felettünk, körülöttünk lévő levegőrétegben, olyan a légzés is a vidéken.

Mi teszi emberré az embert?

Élőlény    = táplálkozik a Föld talajából ()    
                  
Érző lény = Lélegzik a Föld légteréből ()

Gondolkodó lény = a világegyetem erőit magába fogadja

Önállóságra törekvő, tevékeny lény =
Vérünk az énünk. Vérünk élettel teli fehérvérsejteket hordoz, életre törekszenek, mozognak, heleyet változtatnak, áramlanak a vérrel együtt.
Agysejtjeink nem növekednek, nem változtatnak helyet, halálra készülnek, az agyban nem szaporodnak, hanem a test részeiből érkező sejtek vándorolnak be, hogy az agy fejlődjön, növekedjen egész gyerekkorunkban.
A táplálkozás mindig valamilyen élettelen megemésztése, majd a nyirokmirigyek élővé tétele, a nyirokáram által a vérbe jutva, a légzéssel felfrissülve, a gerincvelőn keresztül az agyba jut és együttműködik az agyi tevékenységgel.
Ahhoz, hogy tudatunknál maradjunk, szükséges az élet és a halálfolyamatok egyensúlyban maradása. Az agysejtek nyugalma, gondolkodásunk éber állapota, fehérvérsejtjeink aktivitása közben éber tudatos állapotban vagyunk.
Amikor alszunk, agyunk sejtjei akkor kezdenek, élni, mozogni(belső aktivitással, hiszen helyüket nem tudják elhagyni), a fehérvérsejtek, pedig nyugalmibb állapotba kerülnek. ilyenkor nem a fejünkkel, hanem a testünkkel kezdünk el gondolkozni.
A testünknek a fejünk kell legyen a gazdája, és szintúgy, a fejünknek a testünk. A fejünkben lévő gondolatoknak éberállapotunkban és testünkben működő gondolatoknak alvás közben is kell legyen gondozója, gazdája. Elfáradunk, mert szellemi feltöltődésre van szükségünk, alvásra.
A világegyetemből érkező erők azok, amelyek a Földre  hatnak, benne a kristályképződésre, mely folyamatosan egyesíti a légneműt a szilárddal, az emberre is ugyanilyen hatással van. Az ember a benne lévő élő víz által folymatosan feloldja ezeket a képződő kristályokat, amihez erőket kell önmagában létrehozni. Az elemek önmaguktól nem lennének képesek arra, hogy  beindítsanak folyamatokat egymás között, még ha ez olyan egyértelműnek is tűnik mai fizikai és kémiai, matematikai, tehát természettudományos ismereteink révén. Mindig fel kell oldanunk valamit önmagunkban, mert a külső hatás a belsőnket  folyamatatos kikristályosodásra készteti, erőket kell kifejleszteni a kristályképző hatással szemben, hogy megfelelő egészségben, egyensúlyban működhessenek szerveink és idegrendszerünk.
A betegségek mindig valamilyen túlműködés eredménye, amikor az egyik-másik erő amelyet szervezetünk működtetésére ki kell fejtenünk túl erősen működik. Arra is szüksége van, hogy éljenek, mozogjanak, termelődjenek, arra is hogy elhaljanak benne a dolgok. Mindkettőhöz a másik legyőzéséhez szükséges erő kell.
....
Nappal a közvetlen környezetünket érzékeljük, éjjel az univerzumot, ami a földi környezetet alakítja.
A külső érzékelés által képeket szilárditunk meg agyunkban, a pillanatok törtrészei alatt, hogy ezek a képek ne keményedjenek meg bennünk, minduntalan fel akarjuk oldani, le akarjuk bontani magunkban és ezáltal tudjuk észrevenni tudatosan, tudatosítani a tárgyat, amit érzékelünk.
ÉSZLELÉS-ÉRZÉKELÉS-TUDATOSÍTÁS
Minden, ami kívülről belénk áramlik, képesek vagyunk feloldani, semlegesíteni. Ez az arra való képességünk, hogy a saját képünket is képesek vagyunk belül feloldani, tehát énnek tudjuk magunkat nevezni.
Minden élelem különbözőképpen hat, azt ami evést követően létre akar jönni bennünk, mindig az ellenkezőjével kell kiegészítenünk. Ami képződik azt újra kell oldanunk. A belénk kerülő anyagit állandóan feloldjuk magunkban. Ásványianyagképződésre is szükségünk van testi kifejlődésünkhöz s egész életünkön keresztül is, arra hogy egy kevés mindig képződjön, és arra is szükségünk van, hogy
ezt mindik képesek legyünk feloldani. Ha kevés az erőnk a feloldáshoz, túl sok képződik, le is rakódhat, kővé is válhat (gyulladásos, köszvényes folyamatok, sztrók, agyvérzés súlyosabb), a kristályképző folyamat erősödik. Ha viszont folyton csak feloldásban jeleskednénk (vízfejűség, gondolkodás képtelensége, fejlődés gyengesége, "gyengeelméjűség"), állandó jelenlét, ami képtelen lenne bármilyen tevékenységben is alakot ölteni, az agyunkban bármilyen képet is rögzíteni.
"Úgy kell önmagunkon dolgozni, hogy az énünk vezessen bennünket a munkánkban."
ha nincs ott senki, aki gondoskodik rólunk, előkészíti a folyamatokat, akkor nincs feloldódási folyamat, nincs gazda, nincs bennünk szellemi, aki működteti, gondozza testünket-lelkünket.
Figyelnünk kell folyamatainkat, testünk jelzéseit, hogy tudjuk, ha jelzett, melyik az a folyamat, amelyik túlműködik és ennek "feloldásához" mire van szükségünk.  Sokféle jelzéssel (betegségtünettel) képesek vagyunk együtt élni, amelyeket kisebb nagyobb természetességgel fogadunk el, vagy tekintünk életünk, társadalmunk, családunk, életkorunk velejárójának, akár észre sem vesszük.

"Az agyunknak is szüksége van arra, hogy a megfelelő anyagokat tartalmazza magában, hogy az énünk tevékeny lehessen bennünk."
Az énünknek egyfolytában olyan erőket kell felébresztenie bennünk, amelyek legyőzik a világegyetem erőit.
ÉNTUDATUNK= ÖRÖKÖS FELOLDÁS, ELLENÁLLÁS A SZILÁRDÍTÓ ERŐKNEK
A legfontosabb feladata az embernek, hogy megértse a valódi viszonyát a világhoz, a saját feloldóképességét értse meg.
A táplálékok feloldása folyamnatos munkát ad, amikor az anyagok oldása által ere már képtelenek vagyunk, önmagunkban oldjuk fel önmagunkat, meghalunk.