Érzékszervünk: A máj

Májunk egy különleges szervünk, érzékszervünk is egyben. Azon felül, hogy működése közben az oxigéndús vér átaramlása közben széndioxiddal dús vér áramlik ki belőle, még egy éren keresztül, a többi szerv számára elhasznált CO2-ben dús vérrel is folyamatosan telítődik. A májunk érzékeli, ami a testünkben történik, a táplálékokat, ami a testünkbe kerül hasznosnak, vagy károsnak tartja. Epét bocsát ki, ha a táplálékot károsnak tartja. Érzékeli az epés megjegyzéseket, mondhatnánk így is. Fontos, hogy sokáig egészséges tudjon maradni, és fontos, hogy egészséges szokásokat tapasztaljon, főként gyermekkorban. Mivel a lágy belső szerveink időről időre, sejtről sejtre megújulnak, kicserélődnek, fontos, hogy azok az erők, amelyekkel működtetjük őket mindig rendelkezésünkre álljanak, csecsemőkorunktól idős korinkig. A szerveink sokáig kibírják a károsító hatásokat, viszont a megújulásukhoz szükséges erőt az első tapasztalásokból merítik. Minél keveseb károsító erő éri májunkat születésünktől kezdve, annál pontosabban érzékeli, mint belső érzékszervünk, hogy mi az ami hasznos és mi az ami káros a testünknek. Tovább lesz képes megújítani önmagát és később kezd csak megkeményedni, ami egyébként az időskor előrehaladtával kell csak bekövetkezzen. ha valamelyik szervünk tönkremegy, mert túl sokat használtuk, akkor abban a szellemünk sem tud tevékeny lenni, nem lesz képes áthatni a szellemivel. A lágy szerveink nem véletlenül nevezzük így őket, lágyan kell tartanunk őket, ekkor tudnak egészségesen működni, ekkor képes az életenergia áramolni bennük. A májunk egészségesállapotában megvéd minket a káros anyagoktól, minél jobban elhasználódik, annál kevésbé képes érzékelni a tápanyagok minőségét. Ha nem gátolják meg a kárros anyagok átjutását a vérbe, nyirokrendszerbe, akkor ezek a testet elárasztva betegségeket okoznak. Ha az új anyagokat nem képes a test felismerni, beépítni, akkor az emberben lévő szellemie rő sem képes együttműködni a testtel.
A testtel együttműködő szellemi erők működtetik a testet. Attól függően, hogy milyen munkát követelek meg tőle, aszerint fog eghyüttműködni a testemmel. A túlzott szellemi hajsza, megkeményedésre sarkallja a szerveket, szervezetet, ha az agyunkat túlzott munkának vetjük alá, a többi szervtől vonunk el erőt ehhez. A vesénk az amikor ilyenkor megsínyli. A szellemi túlterhelés, vagy helytelen szokások, nevelés éppúgy beteggé tehet, mit a testen belüli folyamatok.