Mi ma a korkövetelmény? Mi a JELENünk 2024-ben?
Meg tudom fogalmazni, hogy mi van most?..JELEN vagyok, Mit érzek? Mi van most bennem? Mit tudok erről mondani, mi van most körülöttem, mi zajlik a világban? A jó világ, az, ahol mindig tudunk valaminek örülni ,és tudjuk minek nem tudunk...s amikor észrevesszük, hogy van olyan, aminek tudtunk örülni, s aminek nem tudtunk ma tudunk, s tudjuk ma, hogy lesz olyan, aminek fogunk örülni.
Én egy "fejlődő növényben" gondolkodom, az élet egy ideig láthatatlan, legalább is rejtőzködő és így van ez a gyermeknevelésben is.
Magból szárba, szárból levélbe, virágba,virágból virágba, virágból magba, magból alvásba, alvásból csírába, csírából szárba...
Az életnek van látható része, van láthatatlan része, a látható, amit láthat a szemünk, a láthatatlan, ami elrejti a múltját és hordozza a jövőjét.
Egyszerűen hangzik, de tudjuk sejtjük, hogy mélysége van és éppen ez a mélység a lényeg. A mélységben, a magban ott van a kialakuló levél, virág, a gyümölcs, a gyermekben is ott rejtőzik a saját formája, s ennél több, a lelke és a szelleme is.
Ahogy egy magból tudjuk, hogy milyen növényke lesz, de nem tudjuk, hogy pontosan milyen lesz, a gyereknevelésnek is ez a legnagyobb titka. Meglátjuk e az igazi lényét magában, s aztán neki megfelelő módon, biztosítjuk e számára a környezetet, amiben kiteljesedhet, szárat, virágot, gyümölcsöt hoz e fajtájához hűen?
Érkező gyermekünkben meglátjuk e az igazi lényét, az emberi lényt, akinek fejlődése bizonyos szempontból hasonlatos ehhez a növényi fejlődés képéhez?
Mikor kezdődik és meddig tart egy gyermek nevelése?
Ahogy ma beszélünk felelős tájgazdálkodásról, növénynemesítésről és felelős állattartásról, jó ideje még megosztóbban beszélünk a felelős gyermeknevelésről.
Talán nem is véletlenül! A világot megosztja a megosztottság, mindent megosztunk, megítélünk, megbeszélünk, sőt kibeszélünk, sokkal gyorsabban változunk, látszólag.
Fontosabb lett a kint, mint a bent. Itt közép Európában, azért még van bennünk sok kétely és ragaszkodás a belső hitrendszereink, tapasztalt dogmáink, hitetlenségünk és megélt szabadságunk folytán.
Sokkal több ismerethez hozzáférünk,sokkal gyorsabban és azokat sokkal több nézőpontból megítélhetjük, anélkül, hogy azért különösebb erőfeszítést kellene tennünk, MA NEM KELL SEMMIT TENNÜNK... ez az egyik korkövetelmény, MA TENNED KELL...s ez a másik, hogy valaki légy.
Azt hiszem, azt tanultam, hogy az ösztönös vágyainkon túl, van egy olyan tanult vágy ami túl van azon, hogy a jóllétem biztosítékaként tartalékot is képezzek, s ennek megélése után a felesleges halmozás iránti szükséglet érzése, "a sokkal jobban járok, mint mások", ezt az érzést vágyhatjuk és tapasztalhatjuk is. Szerintem ebből, ma egy csomó függőség és csalódás is adódik, a vágy természeténél fogva, állandóan ösztönöz vagy szárít. Ebből a "sokkal jobban járok" érzésből vagy vágyakozásból pedig a manipuláció lesz, ami ma van. Ez a vágy nem egy ösztönös, de emberi társadalmunk tanult stratégiája lett. Tanult.
Véleményem szerint tanulással elérhetjük, hogy másokat jobbá tegyünk vagy másokat a hatalmunk alatt tartsunk ez is a megismerésből fakad, s ebből fakad az a JELENség is, hogy manipuláció áldozatai vagyunk vagy manipulálunk, a megismerés és a tanítás helyett. Képesek vagyunk a magba beleképzelni azt a 100éves tölgyfát, amelynek elképzeljük, hogy most törzsének dőlve, annak árnyékában erről gondolkodunk?
Be tudunk e hatolni az emberi élet, az emberi természet mélye alá, hogy ebből a megismerésből belelássunk gyermekeink jövőjébe?
Ki ő?
Hogyan ápoljam és gondozzam?
Milyen környezetet teremtsek köréje?
Milyen jövőt képzelek neki?
Fel teszem magamnak a kérdést, mi van most? Milyen érzéseim vannak a mostani jelenemben?
Például eképzelhető és vágyott jövő volt számomra, hogy valahogy tartalmakat rögzítsek, javítsak, másoljak, sokszorosítsak gyorsan, radír, körmölés, írópép, indigópapír nélkül(fiatalabbak kedvéért egy betintázott vékony papír, amit a két papír közé lehetett tenni, úgy lehetett használni mint, ma a banki nyomtatványok, vagy számlatömbök kellő nyomatékkal írva a 4. oldalon is látszik az aláírás), elképzeltem azt is, hogy kezemben, gyűrűmben, karkötőn hordozható TV-t, telefont használjak, a füldugó ne csendet, hanem zenét szolgáltasson, a télikabát egyben vízálló is legyen, az autó magától vezessen, a párnám alá rakott könyv felolvassa magát és tudattalanul tanuljak meg dolgokat...
Ezek ma mind valósággá, jelenné váltak: van számítógép, mobil, kamera, fülhallgató, felvehetem a hangot, képet borsónyi kamerával, és a párnám alatt hallgathatom az okoskönyvet, olyan rezgéseket bocsátanak rám amilyenek állítólag gyógyítanak és könnyebben tanulok az agyi hullámok átalakításával, és anélkül befolyásolnak, hogy tudnék róla. Gyerekkorom jövőképe, ma múlt, és néhány vágy ma jelen. Akár jó, akár nem ez ma JELEN van. S holnap már valami olyan is jelen lesz, ami ma még jövő. A TITOK itt az, hogy akár tudok róla, akár nem, történik a jelenképzés, a múltban képzelt jövőből.
Tehát azok a vágyak, amiket ma elképzelünk és elképzelnek embertársaink a jövőnkké fog válni. Igényünk lesz egy vágyott dologra, abból kifolyólag, hogy alacsonyabbrendű vágyainkat követve könyebbé, egyszerűbbé, érdekesebbé, örömtelibbé vagy magasabbrendű vágyainkat követve élővé, erkölcsösebbé képzeljük.
Az hogy alacsonyabb vagy magasabb rendűnek nevezek valamit, mai megtapasztalásaink szerint sem több vagy kevesebb, mint 6000 évvel ezelőtt, csupán a fejlődés jelenségére utal. Miszerint a mai gondolkodási erőink általánosságban véve, akkor is fejletebbnek mondhatóak, ha összehasonlítunk egy 165-ös IQ-jú embert a maja piramisok építőivel, mert alapjában véve másra képes ma egy emberi agy, akkor is ha 79 és akkor is ha 165 az IQ-ja és magasrendűfejlettségnek számít az a képesség, ahogy a maják a piramisokat építették. Ezért nem kisebb vagy nagyobb, rosszabb vagy jobb, okosabb vagy butább minősítéssel, hanem egy magasabb szintű fejlettséggel fejezem ki magam.
Tehát minden korban könnyebb ez a fajta megfogalmazás, hogy vannak hozott minőségeink, megtapasztalásaink amelyek lépcsőzetesen bontakoznak ki, s vannak alacsonyabb és magasabb megélési fokai. (pl: józan életű, élő gondolkodási erők kifejlesztése álatal magasabb szellemiség megismerése, tudás birtoklása, szemben LSD-kábítószer használatával szerzett szellemi tapasztalással. Az élmény hasonló lehet, lehet akár két ugyanolyan beszámoló mindkét út végén, holott az egyik gyorsan szerzett, a másik hosszas munkával, ezért a megszerzés minősége és a megítélő véleménye fogja azt alacsonyabb vagy magasabb rendűnek nevezni.)
Mivel ma birtokában vagyunk sokféle ismeretelsajátítás megismerésének lehetőségével, ezért a JELENt áthatja a végtelen manipuláció.
Mindenki, sőt, mi magunk is, azt szeretné, akarja megmondani, hogy az ő valósága az igaz. Az legyen az igazi, amit, mi annak képzelünk, hogy az a nem túl távoli jövőben elérhetővé váljon. Annak mi részese legyünk. S csak ismételni tudom, mivel ez rengeteg féle, mert a mai agyunk ilyen, egyre egyénibb módon tudunk dolgokat elképzelni. A jövőbe képzelt valóság sokféle.
A vezető hatalmak a pénz uralta kis és nagy rendszerek kezében pedig egyre több lehetőség van a tömegek befolyásolására. "Amit eszel, azzá leszel" "Amit, nézel, azzá válsz" " Amit gondolnak,azt gondolod" Amit az okostelefonod lát és hall térben és időben, azzal meg is talál téged a reklámipar és ez olyan gyorsan vált természetessé, hogy már meg sem lepődünk rajta. Kikapcsolt az immunrendszerünk, s rákapcsolódott az elektronikus és a rezgésalapú hálózati életre.
Ahogy valami új dolog a jelenünkké válik, attól először félünk, először elutasítjuk, ha nem bánt, nem ítéljük veszélyesnek, sőt hasznosnak, szórakoztatónak találjuk, elfogadjuk, aztán észre sem vesszük,s beépül az életünkbe.
Az újszülöttnek minden új, ezért rá sokkal másként hatnak az új dolgok.
Azok az új dolgok, amelyek még az őt körülvevő felnőtteknek is újak, rá is zavaróan hatnak, azok azonban, amelyeket a környezetük már elfogadott és használ beépül a mindennapjaikaba, de ettől, az ő fejlődésük már más irányt vesz, mint ahogy ez az őt körülvevő felnőtteké még halad. Az elmúlt száz év változása jó nagy kihívás elé állított dédszülő-nagyszülő-szülő-gyerek korcsoportokat, tehát az együtt élő generációkat.
Magunk tudjuk kikutatni, azt az utat, amit küldetésként választunk, hogy az élet, a gyermek, az ember, a nevelés rejtélyét, valódi lényegét, valódi megismeréssel keressük, és a jövőben való élő képpel a lelkünk elé helyezzük.
Azt gondolom, azt találom a leggyümölcsözőbbnek, amikor gyermekeket nevelünk, hogy megismerjük a gyermektermészetet és a jelenbe helyezzük magunkat.
A különféle programokat és irányzatokat, politikai álláspontokat, társadalmi és gazdasági hasznosságokat hagyjuk figyelmen kívül( csak azért kövessük, hogy a JELENben legyünk), a gyermeknevelés szempontjából azonban,
a csíráztató tálba helyezett kis emberpalántánk gyermeki természetére fókuszáljunk és a jelenkori élet kihívásaira úgy tekintsünk a gyakorlati mindennapokban, hogy a jövőbe képzelt gyermekünk számára teremtett környezetünk, megfelelő táptalaj legyen számára és számunkra.
